2014. február 10., hétfő

Helyzetjelentés

Sokáig nem írtam semmit, mert igazából nem is volt olyan sok érdekes dolog amit írhattam volna. A macskák élik kis világukat, belakják a lakást, rosszalkodnak, hevernek. Élen jár mindezekben a kis Ludovika, aki már nem is olyan kicsi. Idő közben megnőtt, nem fél semmitől, ha odébb akarjuk a lábunkkal tessékelni, mert útban van, nem menne odébb, inkább harcba száll a lábunkkal. Lesben áll  lépcsőn, és ütöget, pofoz, bezsong, kergetőzik, rohangál, tör zúz. Aztán ha lefekszünk jön a fejünkre dorombolva aludni. Ki nem akar menni, esetleg estefelé kíváncsiságból kikukkant, de rohan is vissza. A kinti macskákkal nincs jó viszonyban, morog fúj rájuk, veszekszik  velük ha meglátja őket.

Szőrmókanyuka elköltözött, vitte a maradék kölykeit is, azóta nem is láttuk. Mondják külön kis birodalmat kapott, kosárkával, macskamentes zónában. Ez kellett neki, itt nálunk sok macskával kellett közösködnie, amit szemmel láthatóan nem csípett.

A szőrmókfiú és a lány bejárnak, rosszak, a fiú oda pisil ahol áll, ha kell papucsba, ha kell ruhákra.
Felbukkant egy másik macska is, akinek olyan hasa van mintha terhes lenne 10 kölyökkel, de valószínűleg csak ilyen az alkata.

A kintiek elvannak, bandáznak, bujkálnak, rettegnek, de enni előjönnek mindig...Ha hideg van, összekucorognak és lesnek gyanakodva, nem akarnak megmoccanni.

Artúr megint eltűnt, megint temetik, de lehet megint felbukkan, majd kiderül.


Egy kis videó Ludovikáról, hogy mekkorát nőtt.



2013. december 18., szerda

Ludovika balesete

A múlt héten egy kisebb baleset érte a kis Ludovikát. Meg is ijedtünk ,hogy komolyabb, de végül is nem.
A rossz szokása szerint ott mászkált körülöttünk, jött ment utánunk. párom kiment az udvarra majd jönne vissza, amikor is visítást hall. Ludo otthagyta a lábát valahogy a nyíló ajtónál és alászorulhatott. Vinnyogott rendesen, sántikált, nyalogatta a sebeit, és morgott a lábára mert fájt neki:) Azt hittül talán eltört mert később sem tudott ráállni, és sírt ha hozzáértünk. De aztán egyszerre elmúlt a sántikálás, rosszalkodni kezdett, na akkor ezt is megúszta. Egyszer biztos valami baja lesz, mert mindig a lábunk alatt van, volt hogy ráültünk, ráléptünk, belerúgtunk megtapostuk. Talán ha nagyobb lesz leszokik erről.

Azért van akinek jó sora van a házban, ez pedig az Artúr. Pedig rendszeresen bepiszkít mindenhová, a pulton sétafikál, bezabálja a finom szalonnát, aztán kiokádja szerte szét a lakásban. Ennek ellenére szabadlábon van még, jöhet, mehet kedvére. Itt ép elfoglalta a kibélelt dobozt.


2013. december 10., kedd

Kismacskák uralma

Egy ideje nem jöttek új infók a macskákról, na nem mintha eseménytelenül zajlana a kis életük.

Először is szőrmókanyuka és két maradék kölyke elköltöztek, itt hagytak minket hűtlenül. Igaz a régi helyükre mentek vissza amit szintén hűtlenül hagytak el, tehát úgy tűnik ez hagyomány szőrmókanyukánál.
 Két gyermeke el lett ajándékozva, az egyik kislány egy ismeretlennek, a másik a Brünhilda pedig párom bátyjához. Amíg itt volt nálunk fenekestül felforgatta a lakást, Ludovikával verekedtek, kergették egymást. Lehúzta a terítőket, a függönyön csimpaszkodott, odapiszkított mindenhová. De az egója is nagy volt ám, akárcsak a Ludovikának, ezért is marták egymást...

Az új helyén két kutya és egy macska várta, de egykettőre átvette az irányítást a házban, már be kellett zárni a fürdőszobába, mert nem lehetett etetni tőle a többit.

De nálunk sem lett könnyű a helyzet. Ludovika nagyot nőtt, és egyenes arányban nőtt vele az egoja is. Folyamatosan zörög, támad mindent és mindenkit. Bántja a nagylányt, bánt minket, nekirepül fejjel mindennek, zacskókba bújik, és egy felhúzható műhörcsöggel vív epikus csatákat.
A többi macska rezignáltan, néhol durcásan fogadja mindezt, és vérmérsékletüktől függően reagálnak rá,
A nagylány tűri egy darabig, majd rávinnyog, majd odacsap és elmegy, a kicsike mérgesen fejbe vágja, Artúrral pedig komoly szintű full kontact verekedéseket folytat...


Nagylánnyal a széken...



Aztán később leüldözte és egyedül terpeszkedett rajta...





Itt pedig egy verekedés részlet Brünhilda és Ludovika között, talán épp az utolsó...


2013. november 7., csütörtök

Szent a béke?

Közeledik a tél, rövidülnek a nappalok, a macskák ha lehet még fáradtabbak...Csal Ludovika nem akar elfáradni, csak ha már szétfutkározta, szétkarmolta, szétharapdálta magát..azaz minket. Szerintem valami atomreaktor működik benne. De ha végül leáll akkor aranyosan, dorombolva elpihen rajtunk.
A nagylány is fent heverészik naphossza, kapni szokott jutalomkolbászt a szekrényről. Az nagyon szereti, ha csak elindulunk a szekrény felé már ott ül és lesi, hogy kap-e. De nem is kell elindulni, ott várakozik míg nem kap. És legtöbbször kap.
A kinti macskák is érzik a hideget, általában egy kupacban kuporognak a teraszon, kint hagyott székpárnákon. Nem akaródzik nekik elfutni a jól bemelegített párnákról, de azért győz a para és elmenekülnek, ha kimegyünk. Teljesen logikátlan a viselkedésük, gyakorlatilag egy fedél alatt van egy félős és egy szelíd bagázs...de azért sem akarnak engedni és szelídülni. Talán jobb is ha 17 macska ülne bent a kanapén az kissé szűk lenne már..néha ha egy fekszik az is elfoglal mindent.

Nagylány fent elterülve


Ludovika is csatlakozott hozzá egy idő múlva...



Fene a jó dolgukat...

2013. október 29., kedd

Rossz cica....de melyik is?

A macskák fent az emeleten nem bírnak magukkal. Artúr is felosongat, aztán összepisili a wc szőnyegét. Valahogy hatni kell rájuk mert egyre több "baleset" nyomát fedezzük fel, van ,hogy későn, akkor a zoknink bánja...

Ludovika továbbra is kerge birka, támad, lapul oson,de nem fél...A nagylánnyal kezd kijönni, már mossa őt a nagylány, de ha a kicsi nyúlkálni kezd, ráripakodik, majd sértődötten otthagyja.


Itt épp angyal üzemmódban van. Ártatlanul les, de már a fejében a következő támadás képe rajzolódik ki...


Itt egy ritka, békés pillanata a nagylánnyal


Itt épp bebújt a táskába, mocorgott benne, nyúlkált kifelé, a nagylány pedig kintről nyúlkált befelé.



A kintiek folyamatosan be akarnak jönni, a szőrmóklányt alig lehet kirakni, a fiú is be-be sétál, anyuka és a kölykei is befelé nyomakodnak mindig.Van egy kicsi, aki ha meglátja, hogy nyílik az ajtó, máris iparkodik befelé. Egyébként jó soruk van kint is, nincs rossz idő, előkelő tálból eszik a maradékot, néha jut hal is meg pár nyers hús is. Elég vegyes a kép, a kinti társaság fele retteg tőlünk, a nem rettegők pedig állandóan bent lennének. Tehát zajlik az élet, de a bepisilő, bekakilókat egyszer elkapjuk....

2013. október 21., hétfő

Hétvégi marakodások

A hétvége Ludovikáról és Artúrról szólt leginkább. Nem fér a bőrébe a kicsi és kekeckedik folyton a nagyokkal, ha meg kap, visít mint a szopós malac.  Artúr elhevert az ágyban rajtunk, úgy hogy alig fértünk tőle. Őt ez azonban szemmel láthatóan nem zavarta.



De Ludovikát úgy tűnik zavarta, mert elkezdte piszkálni amiből jók is csihi-puhi lett. Erről szólnak ezek a videók:






Aztán később a fotelben próbálkozott Artúr, hogy kicsit pihenhessen, de ott se járt sikerrel...



A nagy szőrmókfiú nappal is bemerészkedett a házba, ennek örömére Artúr jól megkergette, pofozta.Inkább kint a farakásokon pöffeszkedett tovább, ott legalább látszólag ő az úr.


A kis szőrmókgyerekek is bejöttek a házba, jó kis felfordulást okozva ezzel. Leginkább Ludovika morgott, meg fújt rájuk, leste, követte őket. De azok nem foglalkoztak vele, csak játszottak, meg lapultak.




2013. október 15., kedd

Hétvégi események

A teraszon áll a bál, a kis szőrmókok totális felfordulást csináltak. Nyakig másznak a kirakott kajában, miákolnak ha meglátnak valakit, futnak utána és állandóan be akarnak jönni a házba, néha majdnem rájuk csukjuk az ajtót. Anyacica még azért szoptatja őket, de egyre kevésbé lelkesen. Egyébként szép, pufók kismacskák, biztos lesz gazdijuk, egynek már van.

Ludovika pedig az emeletet uralja, kergeti a többi macskát, vadászik rájuk, ránk is vadászik. Állandóan megtalálja azt a valamit amivel hangosan zöröghet, és az idegeinkre mehet. Uralmát megzavarta azonban valaki, méghozzá a szőrmókfiú, aki akkora már mint egy borz. De gyáva nyúl, mert nem egy sehová, a ház körül lebzsel, és nem is mutat hajlandóságot semmi másra. De most volt egy vihar és ennek hatására beremetéskedett a házba sőt bent is aludt. Elterült a földön, és szemmel láthatóan jól érezte magát.





Ludovika azonban alaposan megnézte magának, és kicsit félt is tőle. De azért követi, ha meglátja lapulva leselkedik utána, a bozontos farkát ütögeti.

A hétvégén akváriumhoz mostam kvarchomokot, elég pepecs munka, a kicsike és Ludovika is érdeklődve lesték a tevékenységemet.



Lett főzve finom szalonna, még melegen ettünk belőle, adtunk a bőrkékből a macskáknak is.
Reggelre a csempén találtunk a szalonna maradványaira. Artúr lesz a bűnös, egyre többet mászik a pultra mióta visszajött. Nagyon haragudtunk rá, ugyanis mi akartuk megenni a finom szalonnát...Le lett szidva, de nem izgatta magát, hamarosan összekucorogva havert a szőrmóklánnyal a fotelben.


2013. október 10., csütörtök

Találkozások macskákkal

Ez a cica már régi ismerős, az un színes házak jól tartott kandúrja.Építettek neki külön kis cicaólat, kerítéssel, odavezető úttal. Nem hiszem ,hogy lenne külön gazdája, ő mindenkié és élvezi ennek minden előnyét.

Jó nagyra megnőtt, de kövérnek nem mondanám, bár sokat nem láttam mozogni, futkosni.




2013. október 7., hétfő

Kellemes hétvége

A cicák és mi is élveztük az utolsó jó idők egyikét az évben. A teraszon a kis szőrmókgyerekek rohangálnak, jönnek, mennek, nyakig beleássák magukat a kirakott kajákba. Az egész fejük, hasuk csupa kaja, meg zsír...Anyuka egyre kevesebbet foglalkozik velük, de még azért sikerült lekapni pár gyengédebb pillanatát a gyerekeivel.

Ludovika a kismacska egyre nagyobb és egyre rosszabb. Artúrral tépik egymást nagyon, harapja a lábát, a nyakát a farkát, de ha az visszaharap, úgy üvölt meg vinnyog mintha nyúznák. Velünk se szívbajos, amint meglát minket, púpozott háttal ugrál előttünk, és ha teheti megtámadja a lábunkat is. Aztán ha kitámadta, harapta magát dorombolva bebújik közénk és elalszik.

A két nagy fekete lány nem szereti továbbra sem, de kezdenek megbarátkozni vele, ha nem támadná, harapná őket állandóan még maguk közé is engednék. A nagylánnyal kifejezetten komoly kergetőzéseket folytat, lezavarja az ágyról a nagylányt, majd kikergeti a szobából, az meg menekül előle ezzel is bátorítva a kis szarost.

Az udvaron a macskák elvannak, a növendékcicák egyre nagyobbak, de továbbra is félnek tőlünk. Felbukkant két, Ludovikához hasonló korú macska. Ők is rettegnek, de azért ott téblábolnak a teraszon.

                                                        
 Artúr és Ludovika marják egymást az ágyunkban...


                                       A kis újonc jövevény, ez is tarka...


                                      Anyuka kölykeivel


Kicsik beuralták a teraszt...




2013. szeptember 30., hétfő

Macskák bent és kint

Ludovika belakta a házat. Mindenhol ott van, mindenhol bajt csinál, zaklatja a nagylányt aki már menekül előre, követi a kicsikét aki fejbe vágja, láb alatt van, harap karmol. Majd mindezek után édesdeden dorombolva alszik az ölünkben. néha a nagyok is elviselik, de amikor elkezd hadonászni, harapni vinnyogni nekik azt nem szeretik és vérmérsékletüktől függően reagálnak. Valamilyen furcsa módon tőlünk kevésbé fél mint pár macskától, nekünk támad, üldözi a lábunkat, rávetődik, kekeckedve pattog körülöttünk. ha rágja a kábeleket odasózunk neki, akkor csak les, de nem sokkal később már lapulva, osonva cserkész be bennünket. Pár akciójáról, randalírozásáról készült pár videó.

Itt a nagylány által nyert cicasátrat gyötri.







Itt meg egy mushabellie kutyát gyilkol.





Odakint is zajlik az élet. Szőrmókanyuka és a kis szőrgombócok jól elvannak, pufókak sírnak, és már másznak kifelé a vackukból. Az anyjuk már unja őket, mert sokat van kint, de még azért ott van körülöttük, nyalja őket ha épp rájön.



Ha még épp mi foglalkozunk velük akkor elégedetten hintázik és ránk hagyja őket.



A kicsikről egy kis videó. Egyébként 3 el is vihető ha érdekel valaki írjon a tibitron@citromail.hu-ra.


Arthúr megint eltűnt, de most már nem temetjük, talán ha már 3 éve nem láttuk...

A szőrmókfiú pedig félig óvatosan, félig érdeklődve les minket, nem annyira szelíd, de már nem is menekül előlünk. Most épp egy fán csimpaszkodott, majd leselkedett minket fűnyírás közben.



A kis növendéket pedig a medence ponyváján mászkáltak, a háttérben pedig az egyik kis tarka "fuldoklik". A két másik azt füleli.